Azonosságtudat, ​nemzet, irodalom

„Aztán egyszer csak nem lehetett nem tapasztalni azt, hogy mindennek vége van. Látványosan lecsökkent az érdeklődés az irodalom iránt. Értéke és becsülete a társadalom tudatában szinte semmivé vált. Mintha a politikai szabadság az irodalom halálát is jelentené. Mintha már nem volna rá szükség. Leértékelődött a klasszikus irodalmi hagyomány is. Úrrá lett a felejtés minden értéken. Szinte divattá vált a fanyalgás a klasszikusokon. Domokos Mátyás legtöbb klasszikusunkról elkészíthetné az adósságlevelet. Nincs már olvasó. Átváltozott televíziónézővé. Nincs már irodalmi élet. Átváltozott politikai acsarkodássá. A szabadsággal a szellemi közömbösség, érdektelenség köszöntött be. Mintha az irodalmat korábban csak politikai súlya tartotta volna életben. A szellemi értékek semmibevevése tapasztalható az élet minden területén. Az egyetlen mérték a gyors anyagi érvényesülés lett. Mindegy, hogy milyen áron, mindegy, hogy milyen erkölcscsel.” (Részlet a kötetből)